2013

december 16.

A döntés felelőssége:

A sorsunk olyan akár a vándor iránytűje. Mindig mutatja nekünk az utat, hogy merre kell mennünk. De azt sosem szabja meg, hogy milyen úton közelítjük meg a végcélt. Az ember rendelkezik valamivel, amivel még az angyalok sem. A szabad akarattal.
Tehát eldöntheti, hogy egyenesen, esetleg kisebb kerülőkkel megy-e vagy inkább az ellenkező irányba halad. Viszont, mindig viselnünk kell a felelősséget, döntéseink következményeit.
Mai rohanó, szintetikus világunkban az emberek nagyon hozzászoktak, hogy ha valami nem tetszik, vagy nem válik be, azonnal eldobják. Legyen szó egy elektromos készülékről, vagy akár egy embertásukról... De ez egyáltalán nem helyes! Ha döntést hozunk, teljesen biztosnak kell lennünk benne, és kitartani mellette, még ha időnként nem is tűnik jó ötletnek. Hogy miért? Mert ez határoz meg bennünket. A tetteink mutatják, hogy kik vagyunk. Ha felelősséget tudunk vállalni, elég érettek leszünk ahhoz, hogy a lelkünk tovább fejlődjön. Nem csak a jó dolgok vannak ránk hatással. Néha szenvedések árán kell megtanulnunk, bizonyos nagyon fontos leckéket. Nincs fény árnyék nélkül.
Ha pedig szeretnénk mindig jól dönteni, a legjobb, ha saját belső ösztöneinkre hallgatunk, illetve figyelembe vesszük Őrangyalunk jelzéseit. Ő azért van, hogy segítsen nekünk. Ő a mi igazi lelki társunk, énünk másik fele. Ezért forduljunk hozzá mindig szeretettel és bizalommal. A legapróbb dolgokban is örül, ha segíthet. Ez mindenkinek alapvető joga.

december 25.

Néha az ember nincs tisztában az érzéseivel, gondolatai kusza vágányra tévednek. Az Én-tudata megbomolhat, szüksége van megerősítésre. Ki is ő valójában? Lehetne-e másvalaki, ha máshogy alakulnak a dolgok? Jól teszi-e amit tesz?
Idegenektől, kívülről várja a megoldást, a kézenfekvő, emészthető válaszokat. Pedig nincs más dolga, mint elmélyülni. A bennünk élő isten mindenre választ ad, és felnyitja a szemünket... Ez a legtiszább forrás, ami csak létezik. Általa kapcsolódhatunk a világmindenséghez, mert mind részei vagyunk. Sejtjei, építőkövei az univerzumnak.
Aki használja a forrást, megtanulja elfogadni az útját, annak buktatóival, hátrányaival, előnyeivel, feladataival. Végül nem akar majd másvalaki lenni, más ösvényt bejárni. Rájön, hogy véletlenek nincsenek, minden okkal történik. Nekünk pedig el kell fogadnunk, hogy ez a sorsunk, és a lehető legtöbbet kihozni belőle.

Nem tagadhatod meg Istent, mert benned is ott van. Isten nem egy személy, hanem egy összpontosult energia, ami megosztja magát. Ha harcolsz ellene, magad ellen harcolsz. Az az erő, ami beindította az ősrobbanást, a születést. A világos és a sötét anyag egyensúlya, ami minden elemi sejt építőköve. Ami benned is ott van. Nincs jó és rossz, mert ezek nem létezhetnek egymás nélkül, már csak a viszonyítási alap szempontjából sem. Csak helyes és helytelen létezik. Ahhoz pedig egészségesen, elég fejlettnek kell lenned, hogy eldöntsd. Ha helyesen vagy helytelenül cselekszel, az épp úgy hatással van rád, mint arra amire hatást gyakoroltál. Nem az anyagi világ dogmáira kell építkezned. A doktrínák és rítusok illetve a felhasznált eszközök, jelképek, valójában csak arra voltak hivatottak, hogy az elmének segítsenek a ráhangolódásra. Ezért önmagukban semmit sem érnek. Csak a belefektetett energia, az ami számít.